Mit rám hagyott a múlt

/Ballada/

A múlt méltóság.

A múlt kecses.

A múlt porosan szép.

A múlt fájón érdekes.

Nehéz fapadlón lépkedve,

némán lesek minden neszt.

Hangom eltűnt hirtelen,

léptem egyből megremeg.

Csendben állok egyhelyben,

érzem szellő megrebben.

Hallom  édes zaját.

Ruhák suhognak selymesen,

körülöttem emberek,

ősz öreg szellemek.

Bólint felém kecsesen,

arcába nézek, bár nem merek.

Lepereg szememben élete,

nem engedem, hogy elmenjen!

De ő csak felém int.

Megfordul, és eltűnik.

Tovább lépett ő immár.

Üres falak bámulnak rám.

De én tudom, hogy ott vannak,

ezüst kilincsek csillognak.

Lehull álmom örökre,

búcsút int a múlt nékem.

Tisztem tovább vinni hát,

őrizni a múlt korát.

Köszönöm, hogy erre jártál.