Éjjeli eső

Először csak cseppen, 
meg – meg rezzen.
Hangot alig hallat,
egyik levéről a másikra ballag.
Végül lehull a porba, 
felver mindent e földön, 
fekvő dudvának illatában őrjöng.
Áporodott szag ez,
zavaróan bűzös, 
de ahogy egyre zuhog,
már nem is oly büdös.
  

Ömlik le az égből,
népünk szerint áldás.
A fák felhevült levelei
zölden magukba szívják.
Minden tocsog immár, 
meleg gőzben párlik,
fülled forró éjjel,
most is másra vágyik.
Reggel fényes minden,
eddig tartott ez is.
Az aszály az úr ismét,
mi az életet legyőzi. 


Kristin M. Furrier  



 

Köszönöm, hogy erre jártál.

Az oldalon minden tartalom magántulajdon. Felhasználása jogi következményekkel jár.

A képek a pexels.com oldalról származnak.