Látogatóban a Babits családnál
Harminc hosszú évvel ezelőtt…
Vannak olyan napok az életünkben, melyről cseppet sem sejthetjük, mekkora hatással lesz személyiségünk, vagy akár jövőnk kiformálódására.
Hangulatos, meleg napon, lassan sétáltunk a hegyre vezető, fákkal szegélyezett szűk utcán. Kerestünk valamit, ami csupán egy program volt a nap egy röpke órájára. Felérvén, egy vaskapus ház fogadott minket, zöldellő hangulatos kerttel. Becsöngettünk. Egy idős férfi pakolászott a kertben, mikor is, a csengőszóra felénk nézett.
- Babitsékat keresik kedveskéim? Mert, pont elmentek itthonról. De jöjjenek, megmutatom a házat!
Ez volt az a pillanat, mely elvarázsolt, és a legemlékezetesebb találkozásom gyermekkoromból az irodalommal.
Azóta is vágyam – célom – álmom volt, hogy felkeressem újra ezt a helyet, és átadhassam ezt azt életérzést a gyermekeimnek. 2021 – et írunk, mire ez sikerült. Miért ilyen sokára? Nem tudom. De egy bizonyos, a stafétabotot átadtam…
A Babits nyaraló Esztergom egyik leggyönyörűbb kilátását mutatja meg nekünk. Mint tudjuk, itt töltötték a nyarakat Török Sophie – val. Rengeteg vers született e teraszon, és valljuk be: ha itt állunk, és ez a látvány tárul elénk, nem nehéz elképzelni, hogy miért. Inkább azt kérdezném. Ki ne tudnak verseket ontani magából egy ilyen helyen? Nos? Szerintem benne lehet a hiba…
Szinte hihetetlen, vagy inkább felfoghatatlan, mikor ott állok egy aprónak mondható konyhai asztalnál, és közlik velem, hogy itt ültek körben a írók, miközben a Nyugat folyóiratot szerkesztették.
Nézem. Ámulok. Piros terítő, sarokpad, befőttek, és a Nyugat… Van ebben azért valami elgondolkodtató! Lenézek a padlóra, s csak egy röpke gondolat erejéig, talán fel is fogom, kik koptatták előttem e padlót.
Állni Babits fotelénél.
” tudjátok mégis, mit jelent?
Egész világot, önkörében,
mely zártan, szuverén kereng.”
A 20. század írói saját kezükkel írták alá e falat. Nos, és volt aki ezt egyszerűen le akarta meszelni.
Én csak állok, és a megtiszteltetés, hogy ezeket a kéziratokat nézegethetem, már önmagában csoda. Igazából még annál is több…
„A név, mely áll e kis papíron,
kimondva szó, mely száll tova.
Lehellet és üres jel annak,
ki nem hallotta még soha!”
Nem szégyenlem hát bevallani, én itt a szívemre tettem a kezem, és kiszakadt a csodálat hangja torkomból. Ám ez még csak a kezdet volt. A teljesség akkor ért utol, mikor láttam a következő nemzedék milyen csillogó szemmel nézi a csodát. Sikerült. Ennyi volt a cél. Ez, s ne tovább.
Török Sophie ágya egy kis emeleti ablak alatt húzódott meg, édesen és csendesen. Míg Babits Mihály a földszinten aludt. Nemes egyszerűséggel azért, mert híres költőnk oly ” hangosan” aludt, hogy felesége, egy idő után külön ágyat kért.
Ám Babits nem csak aludt a földszinti rekamién…ott is haldoklott. Az ágy fejrészét az ajtónyíláshoz fordítva, hogy mikor szeme kinyílik, akkor is a bazilikai tájkép köszönjön rá.
„két vége van minden világnak
a születés meg a halál.”
Rengeteg tárgy mesél e kis hegyi házikóban, mely elárulja a kíváncsiskodó látogatóknak, hogyan éltek Babitsék. Harminc év, az harminc év. Most is lassan sétáltam fel az iszonyatos meredek kaptatón. Néha bizony a szívemhez kaptam…De megérte, hogy a házban is megtehessem ezt.
Aki nem járt még a történelem ebben az eldugott kis szegletében, ne hagyja ki. A házat kitartóan őrző személyek, változatlanul lelkesen várják a látogatókat. Nyitva van a kapu, csupán át kell lépni rajta.
Ott pedig már mindenki maga tudja mit lát bele a falakba…
Babits Mihály
NÉVJEGYEMRE
A név, mely áll e kis papíron,
kimondva szó, mely száll tova.
Lehellet és üres jel annak,
ki nem hallotta még soha!
S e rövid név, értelme tárva,
tudjátok mégis, mit jelent?
Egész világot, önkörében,
mely zártan, szuverén kereng.
S nem kisebb, mint a ti világtok,
mely földből s csillagokból áll:
két vége van minden világnak
a születés meg a halál.
Nem kisebb, semmit, sőt az ég s föld
között valókkal még nagyobb;
s mindenképp más a tieteknél:
én nektek idegen vagyok.
S világom tág, de idegennek
belé a bemenet tilos:
jaj, mért egy örök idegennek
jelzé nevét e papiros?
Köszönöm, hogy erre jártál!
A szövegben beágyazva Babits Mihály, Névjegyemre verse olvasható.
A képek saját fotók, bármilyen felhasználásuk tilos!
Kristin M. Furrier
